Az ügyletek teljesítését az elszámolóház (klíring) biztosítja. Opciókkal kereskednek OTC piacon és tőzsdéken is. A tőzsdei opciós ügyletek szabványosítottak, a szabványosítás vonatkozik: a lehetséges lejárati időpontokra, a kötési árfolyamokra, a mennyiségekre. A tőzsdén jegyzett opciók vonatkozhatnak árura, részvényre, egyéb értékpapírra, indexre, határidős pozícióra, devizára, kamatlábra. Az áru, értékpapír, és deviza opciók, ezeknek a termékeknek a megvásárlására vonatkoznak és lehíváskor a teljesítés fizikai átadással vagy pénzelszámolással történik. Abban az esetben, ha az opciónkat már nem szeretnénk tartani, de még nem járt le, akkor eladhatjuk, ezzel az opciós díj bevételt jelent számunkra. Az eladáskor árfolyamnyereség és árfolyamveszteség is elérhető a vételkor fizetett és az eladáskor realizált opciós díjból. Az indexopció valamilyen tőzsdeindexre vonatkozik. Nem kell ténylegesen leszállítani. A kiírónak ki kell fizetnie a kötési árfolyam és az index értéke közötti különbséget. Határidős ügyletre szóló opciók az opció vevője határidős pozíciót nyithat az opció kötési árfolyamát használva határidős árként. Lehíváskor az opció tulajdonosa az adott eszközre szóló jelenlegi futures árfolyam és az opció kötési árfolyama közötti különbségnek megfelelő nettó összeget kapja meg. A kamatlábopciók különböző lejáratú kincstárjegyre, állampapírra, betétekre, jelzálogpapírra, kötvényekre szóló opciók kereskedését jelenti.